2. rész: Na, hogy működik?
Januárban, ebben a bejegyzésben elmeséltem, hogyan döntöttünk arról, milyen megoldással hasznosítsuk otthonunkban a napenergiát. Akkor ott fejeztem be a történetet, hogy 2010 szeptemberében végre beindult a rendszer. Jöjjön hát a folytatás!
2010 őszén barátkoztunk a kazán és a napkollektorok működésével. Figyeltük, milyen napsütés kell ahhoz, hogy beinduljon a rendszer és melegítse a vizet. Következő tavasszal még jobban figyeltünk, hiszen kíváncsiak voltunk arra, mikor takarékoskodunk. 🙂 Azt tapasztaltuk, hogy erős napsütéses időszakban is csak 74-75 °C-ra melegszik a rendszerben a szolár folyadék, utána már nem melegíti tovább, hiába süt a nap. A szerviztől megtudtuk, hogy ez nem hibás működés, hanem a gyári alapbeállítás. Mivel ez egy állítható paraméter, megkértük, hogy vegyék magasabbra a határértéket, így ezek után a tartály felső részét akár 85°C-ig felmelegítette a rendszer.
Az esti fürdéseknél észrevettük, hogy a kazán sokszor akkor is használ gázt a meleg víz előállításakor, amikor a hőmérséklet magában is megfelelne. Ennek is utánajártunk, és megtudtuk, hogy legalább 10°C eltérésnek kell lennie a kívánt használati meleg víz hőmérséklete és a szolár folyadék tartály felső részén mért hőmérsékleti érték között ahhoz, hogy egyáltalán ne használjon a kazán gázt. Így nyáron kézzel állítottuk a kívánt hőmérsékletet: a fürdéshez elég volt pl. 45°C is, ezt már 55°C-kal is hozzáadott gáz nélkül sikerült előállítani.
Tisztában voltunk azzal, hogy egy napkollektoros rendszer padlófűtés esetén lenne a leghatékonyabb (mivel ott a fűtési kör előremenő hőmérséklete alacsony), de a házunk csak konvektoros fűtésre lett kialakítva. Viszont a kazánunk külső hőmérséklet érzékelője miatt a tavaszi és őszi időszakokban a konvektoros körön is langyosabb az előremenő ág, így erős napsütéses napokon már kb. 55°C-os vízzel is rásegített a napenergia a gázfűtésre.
Miért írom mindezt múlt időben?
2012-ben egy nyári vihar idején egy villámcsapás elektromos sokkja tönkretette a rendszer vezérlését. Ekkor még működött a gyár és ki tudták cserélni a szükséges alkatrészeket, újra működött minden. 2014 augusztusában viszont már nem volt ilyen szerencsénk. Vihar, villám, kazán KO, de ja vu… ám a rendszert gyártó magyar cég 2013-ban csődbe ment. Az egykori szerződött szerviz partner csak azt tudta ígérni, hogy megpróbálnak beszerezni egy új panelt az elektronika olasz gyártójától, de ahhoz a verzióhoz már nem lesz jó a szerviz szoftverük és nem tudnának az alapbeállításokon semmit sem módosítani. Azt pedig tapasztalatból tudtuk, hogy számunkra nem optimális, így ezt nem is kértük.
A család jelentős beruházása így nem működött egészen 4 évig. A biztosító szerencsénkre megtérítette a villámkárt, de nem lehetett javítással újra működésbe hozni a teljes rendszert, így az megmaradt egy szimpla kondenzációs kazánnak. Az azóta eltelt idő fogyasztási méréseiből kiderült, hogy a napkollektorok segítségével átlagosan kb. 10%-os megtakarítást értünk el ezekben az években.
De újabb döntések előtt álltunk:
- Hogyan lehet módosítani?
- Lehet-e átépíteni?
- A paneleket tudjuk-e még hasznosítani?
- Vagy teljesen új technológia kell?
A következő részben elmesélem….
A mai feladatlap 5. osztályosoknak készült:
