„Attól, hogy én odafigyelek, semmi nem fog változni!”
Imádjuk a kifogásokat, szeretjük úgy megközelíteni a dolgokat, mintha részt sem vennénk a hulladékprobléma kialakulásában, kezelésében és a megoldás is valaki más kezében lenne. De ez nem így van! Ezzel sokan nem szeretnek szembenézni. Minden következmény a mi döntésünk eredménye!
Milyen kedvenc kifogásaink vannak?
- „Azért veszem ezt, mert csak ilyet lehet kapni.” – Amikor vásárolunk, szeretünk elfeledkezni a tudatos vásárlás eredményeiről. Ha tudjuk, mit akarunk venni, mert pl. bevásárló listánk van, akkor kevesebbet költünk, mert nem ötletszerűen vásárolunk. Fontos tisztában lenni azzal, hogy vásárlásaink igenis befolyásolják azt, hogy mit gyártanak a cégek. Ha nagyobb kiszerelésű terméket veszünk, viszünk magunkkal szatyrot vagy nem veszünk túlcsomagolt terméket, ez mind visszajelzés a gyártónak az igényeinkről. Ha verseny van a piacon, akkor a gyártók igazodnak a fogyasztói igényekhez. Jó példa erre az egészséges étkezés: ma már minden gyártó törekszik, sőt verseng azokért a vásárlókért, akik egészségesen akarnak étkezni és egyre több ilyen terméket kínál. Ha mi olyan árut választunk, ami környezettudatos, és elegen választjuk az ilyen terméket, akkor ehhez igazodik a kínálat.
- „Nem szelektálok, mert nem szoktam meg, a megszokás pedig nagy úr.” – A szokásokat meg lehet változtatni, csak akarni kell! Egy ilyen változás elején kicsit ügyetlenkedünk, nem mindig vagyunk magabiztosak és információkra van szükségünk. Ez minden új szokással így van. Ha belátjuk, hogy érdemes fejlődnünk és változtatnunk, a környezettudatosságra törekvés igen jó döntés! 🙂
- „Nem szelektálok mert nincs értelme.” – Mert összeöntik, mert nem hasznosítják újra, mert ….. Ezek a klasszikus kifogások, amiket a sorozat korábbi részeiben már részleteztünk.
- „Kis porszem vagyok, mit számít az az egy palack?” – Sokat! Egy évben 14 milliárd darab italos palack fogy Magyarországon. Ez 14 milliárd darab döntés. Ha a saját környezetünk hatását vizsgáljuk, egyszerű szorzás az egész. Ha én elutasítom a PET palackot, az egy évben hány db? És ha meggyőzöm az egész családom? A barátaim? Az osztálytársaim vagy munkatársaim? Ugye, hogy milyen gyorsan növekszik a szám?
- „Nincs hova visszavinni.” – Egyes esetekben bizony a szelektív sziget tényleg messze van. Gyakran tele vannak a konténerek. Egyes hulladékokat tényleg csak meghatározott helyeken gyűjtenek (pl. lejárt gyógyszer, elemek, elektronikai hulladék). Utána kell néznünk, ismereteket szereznünk és a gyűjtőhelyik bizony el is kell mennünk. De ezt csináljunk akkor is, amikor vásárolunk, tanulunk vagy játszunk! Miért pont a hulladék megfelelő kezelésére nem marad energiánk? Keressük meg, hogy hova lehet visszavinni a hulladékot! Legyünk nyitottak ezekre az információkra és kiderül, nem is olyan nehéz a szelektív gyűjtést megvalósítani!
Amikor nálunk bevezették a házhoz menő szelektív hulladékgyűjtést, az első időkben csak néhány ház előtt láthattuk a szelektív zsákokat kikészítve. Ahogy teltek a hetek, egyre több háztartásban kezdtek el odafigyelni a szelektálásra és ma egy kuka-napon már a legtöbb ház előtt szelektív zsákok várják az elszállítást. Ezzel párhuzamosan pedig egyre kevesebb túlságosan megpakolt vegyes kukát látni az utcánkban. Hiszen a szelektálás eredményeképp a maradék hulladék bőven belefér a hagyományos méretű kukába is. A mi utcánkban látható és mérhető a lakók szokásainak változása. Így van ez a többi helyen is.
Utolsó mítoszunk is: MEGCÁFOLVA.
Utolsó mítoszunkhoz a 4. osztályosoknak készült feladatlap:
A Mítosz Vadászat pályázat az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatóságának támogatásával valósul meg. Pályázati azonosító: OKTFNHI-LSZF/2015-01 – „A hazai hulladékgazdálkodással és szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos lakossági szemléletformálásra fordítható támogatás” – www.szelektalok.hu