Az osztrák kerékpárutak nem ismeretlenek számunkra. Amíg kis gyerekekkel túráztunk, több évben is a Duna-menti kerékpárutakon nyaraltunk. Passautól Kremsig oda-vissza végigjártuk a folyó két partját. Néhány éve már majdnem elindultunk a Mura környékére, de éppen az indulás előtti napon rettenetes idő lett azon a területen, árvízről és útlezárásokról, veszélyes útszakaszokról szóltak a hírek, így akkor az utolsó pillanatban változtattunk a célunkon, a nem kevésbé gyönyörű Mondsee-Attersee szintén remekül kiépített útvonalára. De idén már nem volt akadálya a Mura felfedezésének.
Akkor jöjjön most egy igencsak szubjektív beszámoló a négy napos túráról 🙂
1 nap
Sok km négy keréken, majd egy „bemelegítő”, de a végén már ijesztgető első szakasz 12 keréken
Az eredeti tervünk szerint vasárnap utaztunk volna autóval a kiválasztott kiindulási pontra, ami St. Michael im Lungau volt. Azonban az időjárás kicsit újra közbeszólt, olyan esőt jeleztek egész napra, hogy feleslegesen kellemetlennek tűnt az esti sátorállítás és esőben éjszakázás. Így inkább hétfőn indultunk és egy röpke 550 km-es kocsikázással kezdtünk, majd délután lepakoltuk az autóról az 5 kerékpárt és az egy utánfutót, feltettük a csomagokat és elindultunk.
Az első napi cél 54 km-re volt, egy kemping Murau mellett. Ha röviden szeretnénk összefoglalni a délután érzéseit, akkor így szóltak a gondolatok a családanya fejében:
- Jajj de szép táj, egyre jobb az idő! Fotózzunk és írjuk meg mindenkinek, hogy jöjjenek ők is a Mura vidékére túrázni!
- Igazi hegyi tájkép, néha egy vár a dombtetőn, a folyó tiszta és gyors folyású. Jó itt tekerni!
- Most meg miért kell felfelé menni? Miért hagyjuk el a folyópartot?
- OK, most legurultunk. Akkor miért megy az út megint fel????
- Nem arról volt szó, hogy a Mura végi lefelé folyik és mi szinte csak gurulunk???
- Sokkal könnyebb lenne, ha nem húzná a telepakolt kerékpártáska hátrafelé a fenekünket! Kár, hogy nem fér rá minden az utánfutóra! Apa biztos azt is elbírná 😀
- Ezekkel az emelkedőkkel nagyon telik az idő. Későn fogunk a kempinghez érni. Lehet, hogy túlterveztük a mai napot?
- OK, erre az emelkedőre feltolom még. De ugye utána már nincs több mára?
- Végre, megérkeztünk! Azért ezt a szakaszt mégsem ajánlom a kisgyerekeseknek. Biztos a holnapi útvonal már tényleg a folyóparton visz, ahogy a Duna mentén megszoktuk!
2. nap
A térkép szerint lefelé haladunk, mégis újra és újra dombra tekerünk fel és toljuk a bicikliket
Sajnos nem vált valóra a vágyunk. Már este a kempingben ellenőriztük a 2. napi útvonalat és a tervezett 72 km-re még több szintemelkedést jelzett. Ekkor kicsit kétségbeestünk, de egy egész napunk volt erre a szakaszra, így hosszabb pihenőket is terveztünk. Végül délelőtt 11 óra volt, mire összecsomagoltuk a megszáradt sátrakat és felpakoltunk. Már indulásnál sajgott a lábunk és kellemetlen volt újra felülni a biciklikre. Erre a napra szép napsütést kaptunk, így még izzasztóbb volt feltolni a dombtetőre a kerékpárokat. Persze amíg lehetett, tekertünk. Rutinosan kapcsolgattuk a váltót a legnagyobb, lejtőn száguldó és a legkisebb, 3 km/h-val akkor-is-tekerek-és-nem-állok-meg egyes fokozat között. De a leggyengébb láncszemnek – aki nem a legkisebb volt 🙂 – így is legalább hússzor kellett gyalogosan feljutnia az emelkedőn.
A nap bölcs megállapításai:
- Ez az útvonal nincs tele túrázó családokkal. A négy nap alatt egy cseh családdal találkoztunk. Ők is fáradtak voltak 🙂
- Ausztriában csak nyugdíjasok élnek, de ők rutinosan feltekernek az emelkedőkön.
- Rajtunk kívül szinte senki nem megy ebben az irányban, a folyó folyását követve lefelé. Mit csinálnak a többiek? Direkt még több emelkedőre vágynak?
- Igen, ez a túraútvonal a kerékpárversenyzők edzőterülete. Oda-vissza száguldoznak a dombokon és még örülnek is neki 😀
- Még jó, hogy nem írtuk ki tegnap a közösségi oldalra, hogy ez milyen jó családos túraprogram. Ida aztán csak a bátrak és edzettek jöjjenek!
Fárasztó nap volt, a tervezett nagyobb pihenőkre sem volt idő, hogy még világosban odaérjünk a szálláshelyre, Grosslobming mellé. Bár a kerékpárút tökéletesen ki van táblázva, nagyon hiányzott az út mentén egy-két pad vagy pihenőhely. Amikor ebédelni akartunk, akár 5-10 km-t is kellett tekernünk egy megfelelő pihenőhelyért. Estére igen fáradt család ült a sátrak előtt és csak az biztatott minket, hogy a következő napon csak 54 km-t kell megtennünk. Azt meg valahogy kibírjuk 🙂
3. nap
A visszakapott remény: mégis szeretünk túrázni!
Ma sem tudjuk, hogy a harmadik nap útvonala volt lazább, vagy mi lettünk sokkal erősebbek. De ezeket az emelkedőket már könnyebben másztuk meg. Alig jutott 2-3 biciklitolás a napra. Talán kicsit hosszabbak és kevésbé meredekek voltak a dombok, így már kitartóan fel tudtunk tekerni. Olykor már a tájban is ráértünk gyönyörködni. Korábban felfelé csak az utat láttuk magunk előtt, lefelé száguldás közben pedig szintén az utat és a kanyarokat figyeltük. 🙂 Most először időben érkeztünk a kempingbe, még világosban álltak a sátrak és maradt idő egy kis esti beszélgetésre is.
4. nap
Egyre kevesebb emelkedő, a folyó is lelassul és mi is megérkezünk
Mivel a Mura vidékén nem érik egymást a kempingek, így elég nagy szakaszokban kell haladni annak, aki „hátamon a házam” utazó. Van rengeteg egyéb szálláslehetőség, de mi kifejezetten sátorozni szeretünk ilyenkor. Így viszont az utolsó napra megcélzott kemping 80 km-re volt tőlünk. Az előző naphoz hasonló volt a terep, már gyorsabban tettük meg a kilométereket. Persze a könnyebb terep mindig kevésbé festői tájat is jelent. Ezen a szakaszon is vannak körülöttünk hegyek, de valahogy mások a színek és a folyó is szélesebb mederben, csendesen folyik. Itt visszagondolva semmiképp nem lett volna jó kihagyni a legfelső szakaszt.
Hazaút
Négy nap alatt 263 km-t tekertünk, így az utolsó napon bizony vissza kellett jutni az autóhoz. Erre a legegyszerűbb megoldás az lett, hogy az ötödik napon apa a saját kerékpárjával eltekert a graz-i főpályaudvarra, ahonnan egy kifejezetten kerékpárosnak üzemeltetett buszjárattal, ugyan kicsit kalandosan, de eljutott az autóhoz és a kerékpárt bepakolva visszavezetett a kempinghez. Ott újra felpakoltunk mindent és már „csak” bő 400 km volt hátra az otthonunkig. 🙂
Összefoglalva…
Ez a túra is szép élmény lesz, de a család többsége jövőre nem vágyik ide vissza 🙂 Bár kibírtuk és ügyesen megküzdöttünk az akadályokkal, ezt a vidéket inkább tapasztalt túrázóknak és a hegyi menetek kedvelőinek ajánljuk. Kis gyerekekkel vagy akár felnőttek kezdő kerékpárélményének továbbra is a Duna menti kerékpárutakat javasoljuk! Ott bármilyen rövid szakaszt tervezhettek, egymáshoz viszonylag közel találtok kempingeket. Ott majdnem végig a folyó partján vezet az út és gyakran van átkelési lehetőség is, így a folyó két szakaszát használva akár csillagtúraszerűen, az autóhoz estére mindig visszajutva, csomagok nélkül is túrázhattok.
Mi pedig jövőre egy új térséget fogunk felfedezni. Javaslatokat szívesen fogadunk a hozzászólások között! 🙂
A kerékpártúrához kapcsolódó matek feladatlap 3. osztályosoknak készült:
