A madarak téli etetése nem csak a hazánkban telelő fajokra korlátozódik. Vannak olyan madárfajok, akik északabbról (pl. skandináv országokból) vándorolnak hozzánk és a hazai klíma már megfelel nekik. Egyes költöző madaraink valamilyen okból nem indulnak el a hosszú vándorútra és itthon telelnek.
Az utóbbi években egyre több fehér gólya marad így hazánkban. Ennek több oka is lehet:
- valamilyen egészségügyi ok miatt kell maradniuk pl. nem megfelelő a kondíciójuk, röpképességük. Ez gyakrabban előfordul a későn kikelő fiókákkal.
- egészségesek, de valamilyen ok miatt a maradás mellett döntenek. Kevésbé kockázatosnak érzik ezt, mint az oda-vissza akár 20.000 km-es, hosszú távú vonulást. Ha egy gólya sikeresen túlélt egy itthoni telelést, a következő évben már rutinosan, nagyobb eséllyel dönt a maradás mellett.
Ha áttelelő gólyát látunk, azt kell megvizsgálnunk, hogy egészséges-e. Ha fel tud repülni a kémény vagy fészek magasságába, akkor a gólya nem szorul mentésre. Természetesen etetéssel segíthetjük a madarakat. Erre a segítségre különösen a fagyos, hideg időszakban van szükségük. A gólyák nyáron főleg rovarokkal táplálkoznak, de télen fogyasztanak pockot, egeret, gyíkokat, békákat és halakat is.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a következő mennyiségeket javasolja:
- 3–5 db tenyérnyi keszeg,
- vagy egy nagy marék marhahús nyesedék,
- vagy 5–15 egér,
- vagy 1–3 süldő patkány,
- vagy 5–15 naposcsibe, naposkacsa.
Nemzeti parkjaink is kiemelt figyelmet fordítanak a területükön telelő gólyákra. A Körös-Maros Nemzeti Park bejelentése szerint „Érdekesség, hogy az a tüskevári gólyapár, amelyik minden évben a legkorábban érkezik, már a fészkében várja a tavaszt.”
A bejegyzéshez kapcsolódó feladatlap 4. osztályosoknak készült:
